Pálinka szerelmem

Érdekes volt az Édes Napok. Több alkohol volt, mint csokoládé, és hamarabb lehetett berúgni, mint eltelni a csokoládéval. Megértem a szervezőket, hogy beengedték a borosokat, pezsgősöket és a pálinkásokat, hiszen köztudott, hogy Magyarország a csokoládék és az édességek terén is 20-50 éves lemaradásban van. Szóval egy ilyen forgatagban találkoztam a Rákóczi Pálinkákkal. Korábban már láttam a cég termékeit, de nem kóstoltam és pláne nem vettem meg őket. Miért? Az ok prózai : a csomagolás!
Szerintem iszonyatosan lealacsonyító a kicsi csomagolása. Nem értem, miért kell becsavarni papírba? Ennyire szégyelli a pálinkáját? Vagy lenézi annak a fogyasztóját? Az amúgy jó pálinka alul lett pozícionálva a fogyasztók körében, sajnos túl közel került a reggeli szeszes italokhoz. Nem segíti elő az exkluzivitást, a pozitív képzettársítást, sőt  inkább "csövi" jelleget kölcsönöz neki. Így nem is meglepő (ez az üzletek hibája is, de a marketingesekés is valószínű), hogy egyes boltokban a pénztárnál a kis üvegek közt lehet megtalálni. Arról, hogy minőségi italról van szó egyedül csak az ára árulkodik (cca. 700 HUF).
No, de nézzük csak, milyen is az illata, íze? Elsőnek körtét kóstoltam, amelynek illatában ugyan kissé visszafogottan, de felismerhetően visszaköszönt a gyümölcs, ízében már erősebb körte-gyümölcs jegyeket hordozott magában. Mellékízt, technológiai hibát nem lehet benne felfedezni.
Másodjára a kép fókuszában szereplő akácmézes szilvát kóstoltam. Ízében erősen dominál az akác virágossága és a méz - már-már túlságosan is karakteres- édessége, ételben mignonhoz hasonlítanám. Nem az én világom, de abszolút itatja magát, és aki nem szereti a pálinka karakteres ízét, annak tökéletes választás ez a változat.